 |
| Ezt hallgasd! |
Az utóbbi napokban nem éreztem magam túlzottan
jól. Enyhe kifejezés, hogy túlzottan jól, pocsékul voltam. Megállás nélkül
hánytam, és magas volt a lázam, a fejem hasogatott. Reszkettem, és a gyomrom,
láz szorította a nap minden egyes percében. Anyuék bevittek a kórházban, de az
orvosok nem látták okát, hogy bent tartsanak így hazaküldtek.
Éjjel a poklok poklát éltem meg. A bőröm
viszketett, iszonyatosan melegem volt és fájt a foghúsom. Sírtam és üvöltettem
fájdalmamban, gyerekesnek és gyengének éreztem magam. Szánni való voltam. A
szüleim kikészültek, hajnalban megint a kórházban kötöttünk ki. Az orvosok
teletömtek lázcsillapítóval, és minden csillapítóval. Kaptam altatót, hogy
végre pihenhessek. Az utolsó gondolatom, mielőtt magával rántott volna a
gyógyszer, a tegnap este. Az ismeretlen srác a buliban, egybe fonódó kezek,
egymást faló ajkak és véraláfutás a nyakamon. Emlékeztem amint a nyakam
csókolgatja és megharapja a fülcimpám és kiszívja a nyakam. Aztán magával
rántott az édes menekülés, az alvás.
